Mégis könnyebb
idegek eltökélt kigázolás |
a kuszaságból a nagy cél felé |
|
Másképp lett másképp csinálom ma már |
nem látják az asszonyszemek |
nem hallják az asszonyfülek |
nem gondolják az asszonyok |
|
bágyadnak el és hunynak el |
|
Fanyar bölcsesség? Úgy bizony |
s nem könnyű lenni csatatér sem |
|
A harc folyik nemcsak szokásból |
halálig keres fészket takarót |
s folyton gyávábban folyton hevesebben |
|
|
Nem történt semmi
velünk egy-lélek egy-test |
nem történt semmi kedves. |
|
|
Hogy példa is lehessünk
Ha már egyszer kiváltál milliárdok |
félelmes nyüzsgéséből ha kemény |
léptekkel utamba kerültél |
ha már egyszer én is oly biztosan |
vártalak mint ki régtől tudja jöttöd |
ha már a rendhez tartozik találkozásunk |
(és mennyi sok minden történt ezért: |
fűszál csillag hold nap békék hadak |
lettek mozogtak dúltak múltak el): |
legyünk hívők szilárdak béketűrők |
hogy példa is lehessünk másokért. |
|
Temetés előtt
Hát ha igaz most már hatalmas |
Szemét száját végképp becsukta |
ágyékát is végképp becsukta |
Hát ha igaz most már hatalmas |
|
Itt ül mellettem és néz fölényesen és szánakozva |
Mindent tud mint az Ószövetség 7-800 évet élt agg holtjai |
s a csecsemőhalandóság néhány napos vagy hetes áldozatai |
Mindent tud |
egész lett kerek |
|
s a negyedik ötödik hatodik s milliomodik személy |
|
|
mert mindent tud egész kerek |
|
Gyerünk az ájtatos mesékkel! |
|
S arról szó sincs hogy elkezdett rohadni |
|
Gyerünk a gyalogos mesékkel! |
|
pillangó lesz és virág lesz |
|
egyszer volt nem lenni nem bír |
|
S ha rohad csak azért hogy megmaradjon |
|
|
De hát a földbarna-haj-keretezte |
|
Nem ül nem néz semmit se tud |
|
|
Hagyjuk meg a nap és a levegő |
|
bizalmát: |
dugjuk előle ezt a szégyent |
Az ív két vége |
jobb ha a földbe nyúlik |
|
Ma még sorára vár csak a halott |
|
Észlelnem kellene valahogyan |
|
fájNem észlelem |
jobb lesz eltemetni |
|
|
|
Hogy se az ájtatos mesékre |
|
hogy se a gyalogos mesékre |
|
|
Az idő vize lemossa a vért |
|
az idő itatósa fölszívja a nyögést |
|
az idő köde puha tánc-mozdulatokká a varázsolja a kín rúgásait |
|
Aztán ameddig bírja az önző emlékezet |
ameddig talál még valami ehetőt-ihatót benne magának |
Később csak név legyen néhány adat |
|
majd ez a kagylóhéj is törjön össze |
|
|
|
Családi följegyzések
Eszter, Noémi, Zsófia: három |
|
|
Ó, ha jönne, csak ne jönne, |
|
csak ne jönne, ó, ha jönne, |
|
jönne értük három derék legény: |
|
|
Nem születtem apának én sem, |
Melyőnk kapott többet, ki tudja? |
|
Pogány szentkép: középen lebegek, |
négy nő fog át és tart a föld felett. |
Ha olykor boldog lennem lehetett: |
|
|
|