Az űr küszöbén

Riaszt a tudós: idegen égitestek élőlényeiről beszél, hogy egyszer idelenn megjelennek, s kitör a bolygóközi háború, s a Föld, a nyomorult ha végre talán addigra megtanult győzni magán, kezdheti majd elölről. Lehet, ki tudja, lehet, lehet, hogy mesterölő, furfangos fegyvereket hoz az ottani űrrepülő, úr lenni akar, hódítani vágyik, ahogy az emberi faj csinálja idáig, lehet, ki tudja, lehet. De hát az is lehet, hogy mi, szegények csak gyöngeségeket, csak a magunk-festette képet látjuk beléjük, hogy még nem értjük, amit bölcsen s mindenki tud ott: mily roppant kincs az élet, hogy nincs nála nagyobb. Vagy az is lehet, ha szemébe néz egymásnak az űrrepülő s az először elé-kerülő ember: a szenvedés szemükben gyámoltalanul rebegni kezd, s e közös nyelven szótlanul megérti tolmácstalanul egymást az meg emez.