El kell viselnem

Idén is volt tavasz,   békételen   s nyár, vígan termő és teremni kénytelen, órák, percek, méltók túlélni az   időt, vagy másképp, hogyha élve nem, maradni meg. Mit tudtam tenni értük?   Láttam csodáik,   mégis ritkán jutván odáig, hogy burkot is vonjak körébük,   s őrizzem őket épségben sokáig mindenkinek. Kevés vagyok a zúgó   időt torlasztani,   kevés az elmúlást múlasztani: nincs rajtam át kibúvó,   csak néhány apró rést tudok szakasztani a napnak. Különben háborogva   és tehetetlen   el kell viselnem, hogy lökjön sárba és mocsokba   derűt, zöldet kérlelhetetlen az ősz.