Lélek és ősz

Akvarell-táj kő-lélek márvány-lélek A márványnak nem árt a pára nem árt a kőnek Láthat a szem bolyhos kontúrokat zilált síkokat omlatag szerkezetet: a lélek kő márvány a lélek a változó évszakra mitse hederít A lélek évszakai mások a lélek ideje más: vénebben jár a vén tőkék és fák között ismeri makacs ritmusuk buzgó rabságuk ismeri gyámoltalan védekezésük hogy mindenről lemondanak csak megmaradjanak kopáran szürkén bármiképp Egy-nyári lepkék bogarak tébolya pezseg mindenütt a pusztulás előtti láz kavarja-űzi őket A lélek kő-nyugodt előre s vissza tudja már lepkék bogarak istene kiben szorozva-osztva jelen van sorsuk-lényük valahány mozdulása A pára majd fölszáll a lepkék bogarak tébolya kihuny új arcot ölt a táj aztán megint aztán megint cirmosodik a szem kútja mélyül sötétedik A lélek kő márvány a lélek szigorú és kemény legföljebb néhány karcolásnyit változik.