Megtartani
Spirális füttyszót ír a gerle-szárny, |
amint a lombból a madár kiszáll, |
s szerelmes hasbeszélőként meleg |
búgással összefonja a leget; |
|
meleg búgással, szinte pelyheket |
hullatva szét a csöndes kert felett, |
hol a tövek köré lapult az árny |
|
S mindez bennem s mindebben semmi új, |
de oly igaz s oly bírhatatlanul, |
hogy le kell írni s úgy megtartani: |
|
hadd tudjam majd a téli ég alatt |
ricsajgó-forgó varjú-áradat |
mögött is látni még és hallani. |
|
|
|