Vers nélkül

Szinte hajnalban lehevertem e lobogó-zöld nyári kertben, s unszoltam, vártam szeliden, hogy a múzsa enyém legyen. Most késő délutánra jár, de papírom üresen áll; s kár volna magam gyötrenem sorokkal, verssel töltenem. Szirt-nyugalom, kör-teljes-élet, igaz állatok és növények! Ilyen csodák közt mit keres- ne, mire lenne jó a vers?