Távoli házak

Itt nem riasztják annyian itt lomhább a sötétség Nagy tömbjeit kevesebb váll viszi könnyebben beroskad az alagút mely egymáshoz és magunkhoz vezet Itt tehetősebb a magány ügyetlenebb az áldozat S ha égre száll a hold itt ezüstszobrokat farag sajgássá válik a természetes vágy húsunkban fölébred a gyermek.