Nehéz április

Rágják a szavak szám, felhős a világ, köd fekszi be szívem, dideregnek a fák. Beszélni szeretnék, kimondani, ó, oldódjon a fojtó oldódnivaló. Hát persze a felhők! Túl rajtuk a nap, túl rajtuk a kék ég szikrázva ragyog. Elmennek a felhők, kék mindig az ég. Hát persze a bölcsnek e vigasz elég. Búsongani, zúgni, nevetni nagyot én csak, ha okom van, bírok s akarok. Ha – mint a pohárból kicsordul a víz – belőlem az ének csordul maga is. Majd győz a tavasz. Jó. Még ő van alul. Országos eső hull, csattog konokul. Rágják a szavak szám, üdvömbe kerül, kimondani ezt s most ha nem sikerül.