Időtlen
| Nem az hogy én s te… Ez kit érdekel? |
|
| Sokáig nem mert fogalmazni |
| voltak embertárs voltak senki több |
|
| De valahol már egymáshoz hajoltak |
| egy ágyban tértek nyugovóra |
| egyszerre borzongtak meg néhanap |
|
| s a maguknak megtanult szerepet |
| nem bírták titkolni tovább |
|
| Furcsállták hogy mintha visszhang verődnék |
| mintha tükörbe néznének olyan |
|
|
|