Időtlen
Nem az hogy én s te… Ez kit érdekel? |
|
Sokáig nem mert fogalmazni |
voltak embertárs voltak senki több |
|
De valahol már egymáshoz hajoltak |
egy ágyban tértek nyugovóra |
egyszerre borzongtak meg néhanap |
|
s a maguknak megtanult szerepet |
nem bírták titkolni tovább |
|
Furcsállták hogy mintha visszhang verődnék |
mintha tükörbe néznének olyan |
|
|
|