Régi szilveszter

Tombola volt s tánc hajnalig. Ternó, kvaternó…, porcelán- bögrét és káposztagyalut nyertem, s parasztlegény-barátaimmal, mikor magunk maradtunk, eljártam egy kesergőt. Aztán meg szürkület felé újévet indultunk köszönteni. Egy ifjú párhoz vitt első utunk. A férj – kevéssel azelőtt legény – pajtásunk – ádáz bömbölésre eresztett csak be. eresztett csak be. A szobába törtünk. Az asszony két fonatba bontott hajával, pislogó szemével ágyban maradt, és csöppet sem látszott örülni. Cigánydalt ordítoztunk, bort kerestünk. A férj hosszú alsóban futkosott, míg nem került elő ital. A melegtől, a döngölt szoba föld- szagától, az asszonytest és az ágy illatától szédülve támolyogtam ki a szabadba, szinte úgy vedeltem a csípős, tiszta levegőt, de akkor egyszerre fázni kezdtem, szótalan s rosszkedvű lettem, és hiába kérdezték társaim: „Mi van veled?” otthagytam válasz nélkül őket.