Rám számíthat

Koravén lóg a melle mindegy   állatok úrasszonya lett   azoknak meg mi kell ha van mit enni   s tiszta az almuk Legyen vele irgalmas a munka   s az álom   sőt olykor a betegség: dugja el régi képeit a dobozban   és az emlékezetben hitesse el vele hogy sorsa teste   együtt-lép az idővel   hogy úgy volt jó ahogy volt és ahogy van Rám számíthat én nem fogok beszélni   tőlem sose hall majd a bástya-mellű   izmos kamaszlányról ki a paraszt-   munkában (szégyenkező városi   szemem előtt) úgy mozgott mintha táncban   s kinek egy ákombákom levelét   olyan akár egy szál pipacs   őrzöm ma is Én nem fogok beszélni   vagy legfeljebb mint aki messziről jött   és füle szeme van csak   s másról se tud mint amit éppen észlel