Fordított kígyó
te azt félkézzel és nevetve |
|
A dolgok sokszor azt hiszem már |
szolgálni gyűlnek lábaidnál |
|
S mint a mesében ha kimondod |
megoldódik hipp-hopp a gondod |
|
Ha ölsz is amit ölsz az állat |
cinkos csöndben múlik ki nálad |
|
ha ellesik akkor sem értik |
akkor is mint nekem magamnak |
mindenkinek titok maradnak |
|
Lám több mint húsz év napja-éje |
bonckéses búvár szenvedélye |
lassú szemlélődő nyugalma |
forgó hajszája gyűrt unalma |
öledből nőtt három virága |
élet midőn oly egy lehettünk |
hogy csak húsunk le nem vetettük – |
|
Mennyit tanultam én azóta |
ég-föld-pokol bősz firtatója |
|
Nyílt ablak és ajtó előttem |
fény ömlött szét a vaksötétben |
|
Hány dúvadat domesztikáltam |
s ma füttyszóra nyaldossa lábam |
|
Több mint húsz éve csak veled nem |
semmire veled nem mehettem |
|
Fordított kígyó ki a bőrét |
vedlés helyett növeszti hétrét |
|
kész bizton kész az új szerepre |
s pislákoló szememre nézve |
majd fölvesz karja bölcsejébe |
fölvesz haját arcomra szórja |
s fülembe zsondul altatója. |
|
|
|