Fordított kígyó
| te azt félkézzel és nevetve |
|
| A dolgok sokszor azt hiszem már |
| szolgálni gyűlnek lábaidnál |
|
| S mint a mesében ha kimondod |
| megoldódik hipp-hopp a gondod |
|
| Ha ölsz is amit ölsz az állat |
| cinkos csöndben múlik ki nálad |
|
| ha ellesik akkor sem értik |
| akkor is mint nekem magamnak |
| mindenkinek titok maradnak |
|
| Lám több mint húsz év napja-éje |
| bonckéses búvár szenvedélye |
| lassú szemlélődő nyugalma |
| forgó hajszája gyűrt unalma |
| öledből nőtt három virága |
| élet midőn oly egy lehettünk |
| hogy csak húsunk le nem vetettük – |
|
| Mennyit tanultam én azóta |
| ég-föld-pokol bősz firtatója |
|
| Nyílt ablak és ajtó előttem |
| fény ömlött szét a vaksötétben |
|
| Hány dúvadat domesztikáltam |
| s ma füttyszóra nyaldossa lábam |
|
| Több mint húsz éve csak veled nem |
| semmire veled nem mehettem |
|
| Fordított kígyó ki a bőrét |
| vedlés helyett növeszti hétrét |
|
| kész bizton kész az új szerepre |
| s pislákoló szememre nézve |
| majd fölvesz karja bölcsejébe |
| fölvesz haját arcomra szórja |
| s fülembe zsondul altatója. |
|
|
Rám számíthat
| Koravén lóg a melle mindegy |
|
azoknak meg mi kell ha van mit enni |
|
| Legyen vele irgalmas a munka |
| dugja el régi képeit a dobozban |
|
| hitesse el vele hogy sorsa teste |
|
hogy úgy volt jó ahogy volt és ahogy van |
|
| Rám számíthat én nem fogok beszélni |
|
tőlem sose hall majd a bástya-mellű |
|
izmos kamaszlányról ki a paraszt- |
|
munkában (szégyenkező városi |
|
szemem előtt) úgy mozgott mintha táncban |
|
s kinek egy ákombákom levelét |
|
olyan akár egy szál pipacs |
|
|
vagy legfeljebb mint aki messziről jött |
|
s másról se tud mint amit éppen észlel |
|
|
Régi szilveszter
| Tombola volt s tánc hajnalig. |
| Ternó, kvaternó…, porcelán- |
| nyertem, s parasztlegény-barátaimmal, |
| újévet indultunk köszönteni. |
|
| Egy ifjú párhoz vitt első utunk. |
| A férj – kevéssel azelőtt legény – |
| pajtásunk – ádáz bömbölésre |
| eresztett csak be. |
A szobába törtünk. |
| Az asszony két fonatba bontott |
| hajával, pislogó szemével ágyban |
| maradt, és csöppet sem látszott örülni. |
| Cigánydalt ordítoztunk, bort kerestünk. |
| A férj hosszú alsóban futkosott, |
|
| A melegtől, a döngölt szoba föld- |
| szagától, az asszonytest és az ágy |
| illatától szédülve támolyogtam |
| ki a szabadba, szinte úgy vedeltem |
| a csípős, tiszta levegőt, de akkor |
| egyszerre fázni kezdtem, szótalan |
| s rosszkedvű lettem, és hiába |
| kérdezték társaim: „Mi van veled?” |
| otthagytam válasz nélkül őket. |
|
|
Rézhangú trombiták
| veled vágyná szemét lehúnyni |
|
| Bolyhos ködökbe bújt a város |
|
| Öreg töltés a Duna partján |
| lakodalmas víg banda fújja |
|
| Nyelvemen az olcsó bor íze |
| nemrég csókolt meg a menyasszony |
|
| Szerettem akkor is szerettem |
| hancúrozhattam fészek őrzött |
|
| Rézhangú trombiták rezegnek |
| zene csillog a tompaságban |
|
| Nekem is van párom a táncban |
| de ez a párom nem a párom |
|
| az én párom mellembe bújt el |
| mindenkire mosolygok érte |
|
| Kimennék a köd rám ömölne |
| körülömölne foglya lennék |
|
| Hanem rézhangok zengenének |
| arcon csókolna a menyasszony |
|
| Eljönne értem a menyasszony |
| megszöktetne a régi banda |
|
|
Valahol képletes
| Valahol képletes zugokban igazi |
| ajándékod miközben elcsalták volna százan |
| mesével lobogó vallomással erővel |
| a hódító gyönyör mindig-faló hevében: |
| te őrizted nekem mindig-faló hevemnek |
| előbb személytelennek csak később ismerősnek |
| hittel hívén amit szégyenkeztem tagadni |
| hogy üdvösségedet kapod tőlem cserében |
|
| Kezed üres kezem üres mi lesz velünk? |
|
|
Tűz és jég
| reszket föl a csillagokra |
|
| testünk tornyos-nagy máglya |
| az ég magasát veri lángja |
|
| ami bennem legbent székel |
|
| s bár összekavarva a rendet |
|
| szánk széle vacogva kékül |
|
| Testünk tornyos-nagy máglya |
| tarajostul megfagy a lángja |
| s vészjelként olthatatlan |
|
|
Időtlen
| Nem az hogy én s te… Ez kit érdekel? |
|
| Sokáig nem mert fogalmazni |
| voltak embertárs voltak senki több |
|
| De valahol már egymáshoz hajoltak |
| egy ágyban tértek nyugovóra |
| egyszerre borzongtak meg néhanap |
|
| s a maguknak megtanult szerepet |
| nem bírták titkolni tovább |
|
| Furcsállták hogy mintha visszhang verődnék |
| mintha tükörbe néznének olyan |
|
|
Este
| Visszatartott-lélegzetű világ |
| legyőzetésből nőtt harmóniák |
| midőn a béke béke már a cél |
| s a megnyugvás a legfőbb szenvedély |
|
| mert fölgyülemlett úgy a harc belül |
| hogy kis híján túlcsordul és kidűl |
| s – olvasztott érc – árad félelmesen |
|
| Távol villámok késő szerelem. |
|
|
Röp-vallomás
| A jó gyümölcsök húsok a hegyi |
| táj a kényelmes ágy takargatott |
| gyöngéim a tükör s a tiszta versek |
| közé kerültél számomra szeretlek. |
|
Triptichon amoris
| Ó, e szerelem! Ha több se volna, |
| világraszóló éhségem ellen |
|
| Száz gyomrot kell megtöltenem, |
| ezer szájat kell jóllakatnom. |
|
| Hol a tavaszok, hol a hajnalok |
| hol az alkonyok fészek-illata? |
|
| Hol a fény? Korom szállt a napra. |
| Hol a meleg? Elbújt a nap, |
| nyirkos felhők mögé lapult. |
| Ruhaszárító padlás a világ. |
|
| Hol a tudós nyelv? Duruzsolhatok, |
| kiálthatok, nem bólint vissza értőn |
| a fal, a fa, a kávésbögre széle. |
|
| Hol a kerekség, hol az ég, |
| az első rímek, első lányok, |
| az út hossza, a gödör messzesége, |
| könnyű testem szép bűnei, |
|
| Ó, e szerelem! Ha több se volna, |
|
| Monstrum-éhségem fölriadt, |
| száz-torka, ezer szája tátog: |
|
|
| A szeretők elkomolyodnak. |
| Nincs ennél játék igazabb, |
| nem lehet benne játszani. |
| Egy mozdulat, szemvillanás, |
| jel, jelkép. |
Mindig sors forog |
| kockán, mindennek árnya nő, |
| öblös-makacs visszhangja támad, |
|
| Vigyázz, ha karod emeled, |
| vigyázz, ha szoknyád igazítod! |
| Én is mint a fontos rabok |
| hogy a játék játék legyen, |
| míg föl nem falja az idő. |
|
|
| Féltenélek, de vajon ki a gyöngébb? |
| Pokolra induló Istár, van mit levetned. |
| Nekem szinte bőröm maradt csak, |
| szinte csak életem maradt. |
|
| Felőlünk nyilván elvégeztetett. |
| engedékenyen ömlik bele sorsunk. |
| A jaj nem menti, fullasztja a szívet. |
|
| Hűs szél csap föl az örvény mélyiből. |
| Tudnod kellene, hány nap a világ. |
| Úgy markolnom s lazítanom a markom, |
| hogy ne kelljen majd fölfeszíteni. |
|
| Te légy okos! Ha van kedved, lehetsz. |
| Lobogás helyett másik lobogás, |
| máglya helyett, tűzvész helyett |
| békességes-langy enyhület, |
|
| melybe távolról villog láng, üvöltés |
| távolról zúdul majd, attól, aki, |
|
|
|
|