Gyászdal-töredék
V. J. tizenkét éves kislány feje két tehervagon
ütközője közé került. Szörnyethalt.
(Újsághír)
– – – – – – – – – – – – – – – – –
Egyetlen roppanás a csont
cserepei a koponyában
Utak éjszakák örömök
vége
Az ív az űrbe lóg
törött karként az űrbe lóg
A sötétség pókjai
sietve ráfészkelnek
Ó a föld a virág alól
ó a víz a virág alól
kihullt kifolyt a föld a víz
Várhatják a virág-várók
álmodhatnak szirmairól
álmodhatnak illatáról
Ha szirma lesz emlék-szirma
ha illata emlék-illat
Ő gyanútlan másik lábon
másik földön
szökdelt játszva tovább
Új fülébe
valami régi érthetetlen
roppanás visszhangja verődött
Válláról kezéről
egy alig kezdett s fölbomlott kötés
szálai lengtek hínárként csomóstul
Viszi őket
húzza-vonja
koptatja őket
s mire ő maga elolvad a légben
azok se lesznek sehol
Egyetlen roppanás a csont
cserepei a koponyában
vaskerekek vasütközők
csattanása
kegyetlen pont egy születő
mondat után
melynek alanya volt csak
még állítmánya nem
Kevesebb lett a simogatni-való
néhány tenyér éhes marad
Ha tervbe illett a tervet
mért nem tudta előre
a bástya-apa
s a fészek-anya?
Ha meg nem illett tervbe
miért nem
tudta jobban a szüntelen
zűrzavart
a bástya-apa
s a fészek-anya
hogy most csak legyintenének?
Egyetlen roppanás
a csont
a csont
a koponyában
a csont-cserép
a koponyában
Soha virág
soha mondat
éhes tenyerek
vége
vége
– – – – – – – –
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]