Egy távoli rokon temetésén meglátogatom bátyám sírját
| Itt temettük hozzád egész közel. |
| Úgy emlékszem, nem ismerted, de tán |
| sejted, ki volt, hisz gyakran emlegettük. |
| Ő is csak ötvenhárom évet élt. |
|
| Jó volna, hogyha fölkeresnéd: |
| friss híreket kapnál felőlünk. |
| Megtudnád, úgy megy minden, mint odáig, |
| s mert olykor sem a lélek, sem a test |
| nem űzetik, azt hisszük még ma is, |
| hogy élni valami különleges-jó, |
| vagyis megtudnád, hogy nincs semmi újság. |
|
| Jó volna, hogyha fölkeresnéd, |
| A föld felett kevéske nap sütött rád, |
| élet szegénye, nagy gyakorlatot |
| szereztél a dicső fondorlatokban: |
| a földalatti új világban is |
| nyilván hamar kiismerted magad: |
| mutathatnál és mondhatnál neki |
| néhány hasznos dolgot, néhány tanácsot. |
|
| És megbeszélhetnétek közben azt is, |
| hogyan várjátok a következőt |
| e nagy familiából, és milyen |
| álmokkal szoktassátok rendhagyó |
| országotokra, hogy könnyebb legyen |
| válása majd. |
Nos, készül már haza |
| a gyásznép, én is indulok. |
|
|
|