Egy távoli rokon temetésén meglátogatom bátyám sírját
Itt temettük hozzád egész közel. |
Úgy emlékszem, nem ismerted, de tán |
sejted, ki volt, hisz gyakran emlegettük. |
Ő is csak ötvenhárom évet élt. |
|
Jó volna, hogyha fölkeresnéd: |
friss híreket kapnál felőlünk. |
Megtudnád, úgy megy minden, mint odáig, |
s mert olykor sem a lélek, sem a test |
nem űzetik, azt hisszük még ma is, |
hogy élni valami különleges-jó, |
vagyis megtudnád, hogy nincs semmi újság. |
|
Jó volna, hogyha fölkeresnéd, |
A föld felett kevéske nap sütött rád, |
élet szegénye, nagy gyakorlatot |
szereztél a dicső fondorlatokban: |
a földalatti új világban is |
nyilván hamar kiismerted magad: |
mutathatnál és mondhatnál neki |
néhány hasznos dolgot, néhány tanácsot. |
|
És megbeszélhetnétek közben azt is, |
hogyan várjátok a következőt |
e nagy familiából, és milyen |
álmokkal szoktassátok rendhagyó |
országotokra, hogy könnyebb legyen |
válása majd. |
Nos, készül már haza |
a gyásznép, én is indulok. |
|
|
|