Rousseau, a vámos

A költő múzsája az én múzsám is egyben őrangyalom bár szárnya nincs de van két erős csípeje két erős karja így én nyugodtan munkálkodhatom festhetem fáimat sziklakő-törzseikkel paizs-leveleikkel festhetem virágaimat kemény fém-szirmaikkal Voltaképp majdnem minden jó és helyénvaló de vásznon még jobb még helyénvalóbb Jadwiga dzsungel-sűrűben fekszik ruhátlanul s a vadak szeme átlobog a forró félhomályon ám agyukra nem dől a vér ám karmaik puhán pihennek mintha álmaikban Kavarog színt vált szétesik új rendbe gyűlik köröttem a világ könnyű-hab-illanékony Sok arca nagyszerű méltó hogy el ne múljék Én a vámos felsőbb parancs szerint amit tudok megőrzöm: jónéhány elvillanó pillanat hab-húsát kővé kövesztve Művészet kép komolytalan ha külön ügy külön dolog Nem képeket csinálok nem is művészetet: az egyenrangú létezőket egyenrangúakkal gazdagítom felsőbb parancsra a teremtésnek segítek Vámházamtól búcsúznom kellett itt vagyok tömérdek munka vár de a múzsa erős erős leszek.