Franz Kafka: Levelek Milénához
a szörnyeteg világot csont-vállán hordozó |
ifjú zsidó férfihoz aki vén volt |
és húsába szívébe homlokára |
jöttek Miléna levelei jöttek |
|
S a vért ökrendő férfi szegény belőlük |
tanulta meg a fészket a napot |
a virágot a gyermek erejét |
|
Jöttek Miléna levelei jöttek |
s mentek Franz Kafka levelei mentek |
annyira fölgyűlt bennük az öröm |
|
|
Ha arra gondolt „emberek” |
már-már közébük gondolta magát |
az ÁTVÁLTOZÁS féreg-jegyeit |
már-már szépséget is látott belé |
s a SZORONGÁST is kezdte elviselni |
ezt csak Miléna leveleivel |
|
Majd később ritkultak a levelek |
és feketedtek és erőtlenedtek |
üldözött madarak az alkonyatban |
Franz egyre jobban tudta hogy |
|
mert a SZORONGÁS étkes dúvadak |
|
és védtelennek fölzabálta |
|
|
|