Küszöb

A szervek, haj, romolni kezdenek, s a működésük botlik egyre-másra! Kudarcaim majd megdermesztenek? Vagy most bomlik ki lelkem látomása? S a szétzilált rend örvénye fölé hibátlanul, tarkán, ifjú derűvel – láp-gyökerű virág az ég felé – sárból, bűzből szivárvány boltja ível? Ne ő engem, én őt veszítsem el, én őt: a testet, s úgy, hogy el ne vesszék: induljon új utakra nélkülem, fogja tevékenységre más szövetség. Én meg mint szellem és szív és szavak tovább dobogva és tovább lobogva keressek földönjáró társakat, emelni arcukat a csillagokba.