Egy szerkesztőre

Ej, inkább piros ceruza volna kezedben, s dolgozat-halom előtted. Mért nyúlsz felnőtt emberek dolgához, angyalom? X kell neked, nem én, nem én és Y meg Z és más nagyok. Igaz! Hát mit tehetsz, csóró legény? Kéz kezet mos! Kezed meg? – Hagyjuk ezt! Építed önnön szégyened: mert bocsánatos bűn a butaság, de benned ölre megy vele a gazság, s folyton nyakára hág.