Négy napja-éje

Kevesek közt se – egymagamban négy napja-éje szólalatlan néhányak társa a magányban váratlan társakra találtam: megjelöletlen mindenekre jóismerős idegenekre kövekre fákra csillagokra kölykökre nőkre férfiakra utakra házakra esőkre madarakra szitakötőkre – S négy napja-éje szólalatlant szólítanak most fogyhatatlan s én boldogan lényem kibontva lesem mit hogy ki és mi mondja: a csillagok kristály-beszédét az esők cinkos zümmögését ingó gőgjét a férfiaknak türelmét a tiport utaknak a kő érdes szavát a kőtől a nő édes szavát a nőtől csak a magáét mindahánytól nem az enyém sokféle szájból: s doromboló szívem a tiszta közös nyelvet tanulja vissza