Gyermeki bölcsességem

Hej ez az édes és savanykás szeptemberi szag: gyomok alatt a nyirkos föld szaga! – Sírokat ástak föl, kriptákat bontogattak, szivacsos, sárga csontokat emeltek ki a fényre. Alig voltam tízéves. Hej ez a szag! Akkori bölcsességem! Fogtam koponya gömbjét, ujjperecek miniatűrjeit, lyukas gerinc-korongokat. Fogtam, ledobtam, továbbiramodtam az élet tárgyaitól az élet tárgyaihoz. Ma ez az édes és savanykás szeptemberi szag szívemre fonódik, elkülönít, tagol, börtönbe rekeszt, a halált idézi. Gyermeki bölcsességem hova lett?