Kiűzetés

Hívnának vissza a virágok a szelid állatok a súlyos gyümölcsök a rezgő szelek hívnák a törvényes lakót ki evett-ivott boldogan kedvére kezdte s hagyta abba nem történt semmi sem vele s úgy aludt mint a gyermekek Míg távozom csak görbe vállam csuklott fejem támaszt gyanút jogaimban hisznek tovább De jaj látnák egyszer szemem az iszonyú tudást a rémek jeleit bogaraiban ártatlanoknak bírhatatlant amitől vacognak az esték kerengő madarak lehullnak az út lúdbőrzik mély üres visszhangok kelnek mindenünnen s ami fölfalja maga ellen a fészket a simogató asszonykezet a dolgokon csillámló jótékony szivárványt: akkor többé nem kellenék.