Mentség

Rólad a léten-túlira vagy ha az innenire akkor a tárgyira a személytelenre vágyik szemem fülem figyelme Tovább nem próbálkozhatom tornyaim helyén végig csupa rom Erőm nyilván újat emelni sem omlásuk nincs elviselni Vagy velejéig változatlant dallamában másíthatatlant hűségeset miként a rendje vagy a keret kemény fegyelmét csak benne a forgó szerencsét soha pehelyként szélbe vetve.