Kifelé

Kanyar és vissza (a gödör közel már) aligha lehet (közel a bőgyomrú gödör) Hát elvégeztetett Fázni kezdek kívül belül s nem gyúl tűz ellene Mentekezik a hús de a csont sem bír majd vele A magam fészkévé tevél leszek a magam ordasa A ledőlőt nyugság helyett mi várja? a lélek kardvasa Ki-nem-nézett tekintetet ki-nem-bomlott mosolyt látnak majd rajtam felemás bizalmat és homogén iszonyt Ez is út persze pálya sors S magányos-e ki maga van? Vagy őt ringatja-e a nap legforróbb sugaraiban? S visszhangos vak lépései győzelmi marsként zengenek érdemrendként virítanak mellén a nyílt sebek?