Magamért

A csöndből és békességből kiáltok. – Kígyóvá lett a csönd s a béke. Szelid napfényben látom a világot; mutasd meg mennykövektől égve. Űzzél magamba, s űzzél el magamtól, ne leljek megnyugvást a földön; kinőve a türelmes irgalomból légy ostor, légy számomra börtön. Szép emberi erőim sorvadoznak, idézd meg a halált elébem; büszke torony-bástyáim ingadoznak, robajlón döntsd őket fölébem.