Látvány

Megy az őszi ég megy keletnek Köd is fakítja már zöldjét a leveleknek Megy az őszi ég üresen Nem kuszálja madarak röpte sem A fa is a fű is költözik kéreg mögé föld alá rejtezik Nem messzebb-e mint a madár? És visszatalál-e ha jönne már? Kályhát készítsz begyújtsz bölcsen tudod te: szüksége van a testnek a melegre s a léleknek hisz rémült éjszakákon ott ülsz mellettem ülsz az ágyon ódivatú orvos aki meleggel vágysz mindent gyógyítani de akinél bármely bajomban jobb orvosra eddig még nem akadtam ki az őszt is csak látvánnyá teszed ahogy viszi a bodros-kék eget.