Barátaim barátaim

Én is alig túl még a delelőn s ti eddig sem jutottatok Életetek mondata megszakadt szátokat betömte a föld Barátaim barátaim mi okból jártam jobban nálatok? S nem bentről támadt rátok a halál idegen szándék volt hóhérotok Persze azóta is úgy kél a nap s különösebb dolgok velem sem estek De én még érlelem gyümölcsöm s halálom lassacskán saját halál lesz Ehhez sokféle csonkulás kell s jócskán megcsonkítottatok ti is Van szó melyet többé nem mondhatok ki vagy csak úgy mint az eszelősök csak úgy motyoghatok nem várva választ Nélkületek ifjúkorom hatalmas partszélei zuhannak vízbe végképp Egyedül nem léphetnék úgyse rájuk – Nem az-e a világ szegénye akit múltjából is kitiltanak? Barátaim barátaim nyilván nem akartátok ezt ti sem.