Találkozás

Az vagy csak rég az lettél amivel a kegyelet s a feledés borított: kő vas virág s az ápolatlan szomszéd sírról föléd futott borostyán Időben térben távoli kinek nevét oly ritkán hagyják nyelvemre az élők Magas szobámból ellátok az álmod őrző fák szívszorító négyszögéig S az utcákba és házakba rekedt nyüzsgésen vad zajgáson át a süllyesztő időből közel húzlak magamhoz visszaöltöztetlek a régi húsba mellém ültetlek és míg torkomat el nem fojtja a boldog zokogás becézve suttogom: „Apám, apám…”