Anyám halottas ágyon

A hátracsukló fej megadja már magát. A győztest várja, mintha kéjben. Agyondúlt táj az arc: egy-borzadály. Kettéhasadt a száj, nincs, mit reméljen. Föl-nem-szakítható, teljes magány, makacs fuldoklás terméketlen éjben. Az öt riadt érzék célt benn talál, a hánytorgó szervek szédületében. A halánték már-már a semmi gödre. A csontos áll ferdén magasba lökve a nyughatatlan lég fagyába szúr. S a bőr alatt türelmesen lapul a végső romlás, hogy korlátlanul szétdőljön majd, s e nagy szégyent befödje.