Őszi zápor

Megeredt az eső, fonalak csíkozzák végig a tájat. Ideje: gyászkendőként lógott a világra a bánat. Megeredt az eső: történt hát valami; nem kell tovább is várni, szorongani. – S én, aki reggel óta a dermedt csöndbe figyeltem: tőle remélve kegyelmet, de ijesztő hírek álltak írva a kerten, kitartom arcom az esőbe: verjen. – S lám, futnak rajta parányi erek: édes hidegek, meg sós melegek.