Atlantisz

Ez a fa tudja, tudja még – – Tudja-e más is? – és ki még? Vén kérge repedései közt őrzi azt a nyarat meg azt az őszt. Vén kérge repedései – Ugyanaz a véső véste ki, ugyanaz a véső, mely homlokom – Megállok s elgondolkodom. Futnak a habok a part felé, villog fölöttem a nyárfalevél, ahogy akkor, – csak az az út sehol: az ég örökre ráomolt.