Falu szélén

Szél, zúgás fészke, háza,
csönd háza, béke háza.
 
Milyen nevettető is itt
az élet összevissza láza!
Naphosszat szót se szólok,
nincs szóra semmi jó ok.
 
S ha olykor mégis: válaszul
a szárnyas lomb csitítva bólog.
A kert végében árok,
alján csöpp víz szivárog.
 
Lassacskán egymáshoz szokunk
én és a bokrok, fák, virágok.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]