Holnap már
| Kopárságát ennek az estnek, |
| göcsörtjeit és szürkeségét |
| holnap már arany fényességben |
| látom visszaragyogni hozzám. |
|
| Még!… Még!… Csacsogj, kislányom! Ébred |
| Sok volt a gond, de annyi mégsem, |
| hogy elszalaszthatnám e kincset. |
|
| Ki vagyok én? Bolond királyfi, |
| ki magán-szánakozva baktat, |
| s messziről visszafordul, onnan |
| látja csak meg, hogy trónt hagyott el. |
|
|
|