Biztató

Hát ha nincs kivétel, mért félsz? – Nem könnyekért, örömekért élsz. A lélek magánya ha nő is, a test lassan megfészkelődik, s a hajló ív hízó homálya a zárt kart és combot kitárja. Amint megérted egyre jobban, hogy mankód s nem marsallbotod van s neked, nekünk, mindegyikünknek, amint lényed mélyebbre süllyed az érzékelhető anyagba: úgy lelsz másokra és magadra; úgy mozdul szádon, nől az ének csöppjévé hangok tengerének, s úgy hullsz majd – céljaid betöltve – csírát rejtő magként a földbe.