Faültető

Az örök folyamatba, az élni akaró élet folyamatába iktatódva, mint eleven csatornán a célba áradó víz, ömlik rajta át a lét, hogy folytatódva őrizze ismerős világunk legnagyobb kincsét, míg ő magát fenékig üresíti, s vállalva dísztelen cseléd-szolgálatot a győztes ívet a jövő felé feszíti. Egyébhez nincs köze. Az élet megy tovább. Nélküle vagy vele? Ugyan ki bánja! A mű marad s hordozza majd nyomát, virágzóbban, mint emlékét hiánya.