Mint kezdetben

Vágy ez még vagy csupán   az érzékek szokása?   Oly sok hideg tudás után igaz lehet-e még a szív föllángolása?   Vagy harc ez, ösztönös,   a végső béke ellen,   mely fészket-fürkészőn köröz s mindig mélyebbre száll nagy szárnyain felettem?   A tűz, a tűz, – igen:   tűz még a tűz valóban.   Ereim útvesztőiben a régi tűz kering csöppet se lankadóan.   Közös-szép emberi   célok, szemek, remények   boldog szikráin gyúlva ki ma épp oly perzselőn, épp oly lobogva égek,   épp oly felhőtlenül,   mint kezdetben, mikor még   a nap nem földközel repült, s nem roskadt még le rám a súlyos, megkopott ég.