Vasárnap délelőtt

A konyhából a húslapító-kalapács dübög be húsleves-illatú a lakás A tárt ablak tükrében szürke-kék ég előtt akác rázza üstökét Szavakat keresek szavakat szavakat húsleves-illatú ég-színű szavakat melyeket boldogan fogyasszon el a test de az éhes lélek is jóétvággyal ehesse – Ne a magam baja! – Csak hangol ez nem old görcsöt szorongást átkot torkon-szakadt sikolyt fene gubancot melybe kuszálódik a láb míg űzi téveteg egyetlen igazát – Nemrég törött panasz felhőzte kedvem pokol tárult elém makacs kietlen egy emberé kinek nincs nyelve rá hogy megfogalmazná kimondaná fölmentő sereget riasztana egy emberé kinek nincs rá szava ki rémeivel maga küszködik s még példának se jó: titkon győz s győzetik s nem sejti hogy az ő kincse röpül könnyen kinyíló ujjaim közül.