Három pösze lány

Egy faluban, ahol a nap
reggel kél, és este megy le,
élt egy házban három nagylány,
semmi híjuk színre-szemre.
Három testvér, semmi híjuk
hacsak az nem, hogy szegények
pöszék voltak mind a hárman.
– De csak akkor, ha beszéltek.
Hát egyszercsak híre jár, hogy
komoly kérő jön a házba.
Nosza, öltöznek a lányok
puccos ünneplő ruhába.
De keményen megfogadják,
szóra sem nyitják a szájuk.
– Jön a legény, mosolyognak,
ők reája, az reájuk.
Bodri is az ágy alá fut,
s onnan morran. Nem sokáig:
ágy alatt a lisztes láda,
belekóstol, s nyalja váltig.
Megrémül a legnagyobb lány:
„Eti a tuta a littet!”
Rá a másik: „Ott a töprü,
ütt oda jól neti eddet!”
A harmadik örömében
szinte nem tud hova lenni:
„Én ed tót te tótam, én nem, –
én fodot mott férhed menni!”
A legény csak ámul-bámul,
nem is köszön, sarkon fordul,
s nagyot kacag, jókedvében
még a könnye is kicsordul.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]