Három pösze lány

Egy faluban, ahol a nap reggel kél, és este megy le, élt egy házban három nagylány, semmi híjuk színre-szemre. Három testvér, semmi híjuk hacsak az nem, hogy szegények pöszék voltak mind a hárman. – De csak akkor, ha beszéltek. Hát egyszercsak híre jár, hogy komoly kérő jön a házba. Nosza, öltöznek a lányok puccos ünneplő ruhába. De keményen megfogadják, szóra sem nyitják a szájuk. – Jön a legény, mosolyognak, ők reája, az reájuk. Bodri is az ágy alá fut, s onnan morran. Nem sokáig: ágy alatt a lisztes láda, belekóstol, s nyalja váltig. Megrémül a legnagyobb lány: „Eti a tuta a littet!” Rá a másik: „Ott a töprü, ütt oda jól neti eddet!” A harmadik örömében szinte nem tud hova lenni: „Én ed tót te tótam, én nem, – én fodot mott férhed menni!” A legény csak ámul-bámul, nem is köszön, sarkon fordul, s nagyot kacag, jókedvében még a könnye is kicsordul.