Külső sötétben
Ha gyöngét is, vonj magad köré bástyát, |
saját őreid állítsd minden posztra, |
s bár kényszerít, vagy csábít a kivánság, |
ne hallgass hízelgő ajánlatokra. |
|
Mert hancúrozni jó, míg más vigyáz rád, |
s fütyülni árnyékszürke bajra, gondra, |
de hogyha egyszer-egyszer elhibáznád, |
önnön szíved lesz a csaták porondja. |
|
Azt hittem, kissé gyermek lehetek még: |
jó gondozóm van, két szeme fölöttem. |
Köd lett bizalmam, hasztalan üresség. |
|
Itt állok külső sötétre lökötten, |
nyögök, mint kinek anyját most temették, |
öldöklők kése villámlik köröttem. |
|
|
|