Nosztalgia

Villámlás fénye szikrák fénye éji fény Jóhírre támadt öröm ó futó sugár Szemek lábak igyekvő arcok ünnepe Iparkodó romlás iparkodó derű Szárny-e kolonc-e Majd tudod ha már halott Úszó virágként jár a tested ágain a simogatás lankadó zarándokát húsában és sejtjeiben becézgeti Elnyelik utcák házak sűrű városok és elnyeled te ami mégis ittmarad De hozzájuk készülsz egész a sírodig hogy ingó árnyaikba újra lelket adj Addig park-részek zeg-zugos búvóiban vonatfülkék zörgő és füstös oldalán idegen ágyak más-szagú redőiben találkozol velük s békülsz meg egy kicsit.