Öreg mamám mondja

Sorra árulnak el édes tagjaim,
porcikáim makacsul gonosz útra térnek.
Ficánkoló örömök már nem foglyaim,
foglya vagyok légió dárdás rettegésnek.
Két ügyes kezem most görbül, mint a váz,
(fogásait férfitest s kilenc gyermek őrzi).
Szemem, fülem, derekam: élő rokkanás,
mély szívemben a halál lakomáját főzi.
Melegítsen engem, aki még meleg:
ölelésem, csókjaim: szükség, nem fölösleg.
Tessem annak, aki néz: száradó öreg
én is először vagyok, nem tanulhattam meg.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]