Öreg mamám mondja
| Sorra árulnak el édes tagjaim, |
| porcikáim makacsul gonosz útra térnek. |
| Ficánkoló örömök már nem foglyaim, |
| foglya vagyok légió dárdás rettegésnek. |
|
| Két ügyes kezem most görbül, mint a váz, |
| (fogásait férfitest s kilenc gyermek őrzi). |
| Szemem, fülem, derekam: élő rokkanás, |
| mély szívemben a halál lakomáját főzi. |
|
| Melegítsen engem, aki még meleg: |
| ölelésem, csókjaim: szükség, nem fölösleg. |
| Tessem annak, aki néz: száradó öreg |
| én is először vagyok, nem tanulhattam meg. |
|
|
|