Öreg mamám mondja
Sorra árulnak el édes tagjaim, |
porcikáim makacsul gonosz útra térnek. |
Ficánkoló örömök már nem foglyaim, |
foglya vagyok légió dárdás rettegésnek. |
|
Két ügyes kezem most görbül, mint a váz, |
(fogásait férfitest s kilenc gyermek őrzi). |
Szemem, fülem, derekam: élő rokkanás, |
mély szívemben a halál lakomáját főzi. |
|
Melegítsen engem, aki még meleg: |
ölelésem, csókjaim: szükség, nem fölösleg. |
Tessem annak, aki néz: száradó öreg |
én is először vagyok, nem tanulhattam meg. |
|
|
|