Threnos

Hosszú, vékony ládába tették, és rászórták a földet. Egy év mulva megkérded: „Hol van?” „Nincs: kukacok és férgek szerterágták.” Most kérded: „Hol van?” „Fekszik, s a vöröslő-szemű rokonság sírva számol körülötte”. – „Circumdederunt me gemitus mortis, dolores inferni circumdederunt me…” Hallom és egyre többet hallom, a halott mondja: „Körülvettek a halál sóhajtásai, az alvilág fájdalmai körülvettek…” a halott mondja a kántor és a pap szájával. A halott mondja. – Nem mondja a halott! A halott gyönyörű testében, szeme tükrén, orrában, nyelvén, füle labirintjaiban, végig a bőrén megállt az áramlás, a szín, a forma, az illat, íz, hang, tapintás, megállt, ahogyan soha még, összefonódott, ahogyan soha még. Nem a halál sóhajtásai és nem az alvilág fájdalmai vették körül, hanem e háboríthatatlan egyensúly boldog zümmögése. A halál sóhajtásai, az alvilág fájdalmai minket vesznek körül, minket, mert egyre többet látjuk, hogy nemrég mozgó testeket hosszú, vékony ládába tesznek, s rájuk-szórják a földet, és egyre többet halljuk: „Circumdederunt me gemitus mortis, dolores inferni…”