Nehéz álomból

Üres szobáiban a már-már hajnallá lenni készülő éj kakasok riadt hangján búcsúzkodik. A sírós álom álombeli jajai fülembe csuklanak még s a szám pendített pengeként remeg Párnám puhán dajkálja zúgó fejem puhán takarja megtörődött testem a paplan de kemény szögleteken vergődik édes halottait az álom tájaira is hasztalan idéző szívem amelynek meg kéne végre érnie a létre Vagy venné ágyamat hátára a visszahúzódó sötétség s vinne magával örök-homályú örök-álmú tengerére