Nehéz álomból

Üres szobáiban a már-már
hajnallá lenni készülő
éj kakasok riadt
hangján búcsúzkodik.
A sírós álom
álombeli jajai fülembe
csuklanak még s a szám
pendített pengeként remeg
Párnám puhán dajkálja zúgó
fejem puhán takarja megtörődött
testem a paplan de kemény
szögleteken vergődik édes
halottait az álom
tájaira is hasztalan idéző
szívem amelynek
meg kéne végre érnie a létre
Vagy venné ágyamat
hátára a visszahúzódó
sötétség s vinne magával
örök-homályú
örök-álmú tengerére
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]