Üres nyár

A nyári nap, pedig perzselni volna dolga, csak fátylasan dereng felhő-tüllök mögül. Vissza s előre nézel: a kontúrok megoldva, vízalatti világ tájképe fog körül. Tudod-e, tudtad-e valaha, hogy mi ez? A gyermek férfi lett, nemzett, gyászolt, amint kell, simult rendhez, szokáshoz, mindenhez és mindenkihez, kiváncsiságai gyomrát tömködte hittel. Örökségként először, később akarva váltig; ma tán önvédelemből: látott, tanult sokat. A részek gazda nélkül: a szív, a szív hiányzik, s hogy rázza föl keményen egy mentő indulat: engedje győzelemmel málló sorsához érni a tiszta öklöket meg cirógatásokat.