Törvény

Romlandó testekért aggódol: a kínjukért vagy kínodért szorongsz-e? Mentenéd őket – égre-nyúló karok karói közt botolsz előre. Ó, múlás, ó, szép rend: a föl-le forgó kerék arányos mozdulása! Ó, múlás, ó, szép rend: a tisztán fénylő emlékek kútforrása, fészke! Ó, múlás, ó, szép rend: a bomló bomlása és a sarjú sarjadása! – Ó, múlás, ó, múlás: idétlen hányódás, izzadtság-szagú kesergés! Ó, drága énekhez vezérlő formátlan ordítás, nyögő szabódás! Ó, bűz, ó, genny, petyhüdt hidegség, a márvány-csarnok kásahegy-küszöbje! – Topogsz előtte, mint a gyermek, akit szülői józanság kipróbál, s a lobbanó máglyák tüzére ijesztő gonddal fekteted le szíved.