Lefelé

Mostanában folyton a halál körül őgyelgek Mostanában folyton kerülgetem hozzányúlok elrántom ujjam rámeredek másra függesztem szemem majd ismét vissza rá Mostanában régi könyveket bújok szaguk is kriptaszag azok között érzem magam otthon kiknek a siratójuk is hallgat már kik tökéletesen ledobták emberi ruhájuk Aludni vágyom mostanában mélységes mély álommal melyben az emlék is csak álom és az álom is csak álom s melyből lassacskán morzsolódva kihullong a valóság Lefelé tart a férfi-út velem Füvek fák bokrok egyre nőnek s már a füvek meg bokrok is fölülérnek a fejemen s ki sasokkal hittem játékot mint gyermek a szobalegyekkel csapongó szobalegyeket nézek olykor sasoknak Nos idejut egyként a könyökkel érvelő s a lusta de idejut a szárnyakat lengető is Kutyája zúgó kerekek alatt véresen a halálra ölti nyelvét s a kedves tetemet lopva a bérelt ház tilos fája tövébe temeti Tört ablakához pénze nincs Az éhesen leső hideg kegyetlenül bevág a résen végigmotozza a langy zugokat melyekbe fészkét rakta volt s didereg aztán noha két szív áll jobb és bal oldalán S keres keresne harmadikat is de nem talál vagy ha talál úgy fogadja mint búcsúzót mert úr a rend sajátmagának szabta az emberész vele embertelenné téve az ember világát embertelenné téve az ember világát Ó ki nem bogozható gubancba kúszálódik előbb vagy utóbb a lelkes élő és segítségért kiált még induló tiszták felé siet kik majdan odajutnak ahova ő de addig az elfelejtett anyanyelv szavai zengnek szájukon s felelnek csapzott éjszakák inkvizíciós kérdéseire Vagy meggyorsítja lépteit előre hogy a villogó kardú legyőzhetetlen bajnokot sürgősen érje el s az vágja széjjel bogait Mezítelen fénylő fehéren járulhasson aztán az élők örök-nyugtú célja elébe.