Béke

„Békesség a jóakaratú embereknek!” – hangzik kétezer éve. „Háborúság a rosszakaratú embereknek!” – hangzik mondatlanul. Sok a jóakaratú ember, kevés a rosszakaratú, s a háborúság mégis a jóakaratú embert pusztítja, őrli kétezer éve, s még több ideje már. „Békesség a jóakaratú embereknek!” De a békesség nem szállongó galamb, melyet ha hívsz, kezedre száll. A békesség fénylő jutalom: összeharapott foggal, ököllel, feszülő inakkal, szájpadláshoz ragadó nyelvvel, alázattal kell küzdeni érte, mint Jákob küzdött volt az Úrral. Békességet akarsz? Küzdj hát magad is érte! Hogy a háborúság forduljon a gazdái ellen, forduljon táplálói ellen, falja föl őket, eméssze el őket, s veszett ebként fusson ki a világból, fusson ki az űrbe örökre! S végre ne puskacső elé szoptassa gyermekét az asszony, ne tömegsírok árkai felé vezesse gyermekét a férfi.