Római vázlatok
| Alszik, bal könyökére dől; |
| jobbját billent fejére hajtja. |
| gazdag redők hulláma rajta. |
|
| A szépség könnyet gyűjt szemembe. – |
| Thészeusz elment hűtlenül, |
| nem tudja még, – boldog szerelme. |
|
|
| Földre kéne szállnod néhány évre újra: |
| sok a palotád itt, seholse talállak. |
|
| Forog bennem, csak lassan-lassan ül le |
| a fölkavart lélek. Későre jár. |
| Már otthon is meleg kéményeinkre |
| tapadt az éj. E csontig-más határ |
| a lombok közt fürtös csillag-sorával |
| gubbaszt a hullámos Mecsek. |
|
|
|