Szeptember

Kihűlt a láz: a fák már nem hisznek semmiben. Ólálkodó halál jár a kert sűrűiben. Körték, szilvák megérnek, a lágy szőlőszemek sárgáján tiszta fények szikrái zengenek. Bimbóit fölnevelte az őszirózsa-sor. Ezer szín tört a kertre a nyári zöld alól. – Jobb már csukott szobából kinézni s nézni, hogy a fázós, görbe ágon deres harmat ragyog. Még jobb csukott szobában heverni mind hanyatt, bámulni a homályban tömörlő árnyakat s a néma tárgy-világot. – Ők változatlanok: nem ordítják halálod, mint künn az évszakok.