Emlék
| Láncaiból kiszakadt a halott, |
| kiszakadt testvérei láncaiból. |
| S jő, imbolyog, arca merengve ragyog, |
| köd füstölög ősz pillái alól. |
|
| Ím, újra erős, aki félt, akinek |
| lábára síkos kígyó tekerült, |
| vendége se már e világi hideg, |
| amely eddig a csontjai fészkein ült. |
|
| Megzendül a teste, kigyúl, bizsereg, |
| fürtjére szelid felhő gomolyul, |
| tenyerébe simulnak a messzi terek, |
| hűs homloka hajnali fénybe borul. |
|
|
|